FIGYELEM! Minden kép saját, így arra kérnék mindenkit, hogy ne másolgassa őket. Köszönöm!
Sajnos az én családom nem túl szerencsés, ha arra szánja el magát, hogy arab országba utazik. Anyumék korábban is jártak már itt, és kiderült, hogy az utazási iroda elszúrt valamit, és nem volt szállásuk. Nehezen, de sikerült rávennünk anyukámat, hogy az biztos csak véletlen volt, így befizettünk egy utazásra Tunéziába. Még ki se jutottunk az országba, mikor az első balszerencse ért minket. Úgy fizettünk be az útra, hogy az első nap délben mi már a tengerben fürödhessünk. Mivel ez sok-sok éve volt már, akkor még úgy működött a repülőtér, hogy a repülés előtt két órával fent kellett lenni a reptéren. Nekünk ez azt jelentette, hogy otthonról hajnali fél négykor kellett elindulnunk. Először kiírták, mikor már a gépre vártunk, hogy fél órát késik a repülőnk. Az még nem volt vészes.
Sajnos az én családom nem túl szerencsés, ha arra szánja el magát, hogy arab országba utazik. Anyumék korábban is jártak már itt, és kiderült, hogy az utazási iroda elszúrt valamit, és nem volt szállásuk. Nehezen, de sikerült rávennünk anyukámat, hogy az biztos csak véletlen volt, így befizettünk egy utazásra Tunéziába. Még ki se jutottunk az országba, mikor az első balszerencse ért minket. Úgy fizettünk be az útra, hogy az első nap délben mi már a tengerben fürödhessünk. Mivel ez sok-sok éve volt már, akkor még úgy működött a repülőtér, hogy a repülés előtt két órával fent kellett lenni a reptéren. Nekünk ez azt jelentette, hogy otthonról hajnali fél négykor kellett elindulnunk. Először kiírták, mikor már a gépre vártunk, hogy fél órát késik a repülőnk. Az még nem volt vészes.
Mikor már két órányi kését írtak ki, akkor már gyanakodtunk, hogy ennek nem lesz jó vége. Egyszer csak változás volt a képernyőn, és a várható felszállási időnél megjelent az ISMERETLEN szó. Nagyon örültünk, azt se tudtuk, mikor fogunk felszállni. A kajajegyek, amiket kaptunk, összesen arra volt elég, hogy a húgom jól lakjon. A képeken láthatjátok majd, hogy nem volt egy kész felnőtt akkor.
Végül több mint nyolc órás várakozás után (pontosabban 10 órát dekkoltunk a reptéren+a két és fél óra utazás Pestre) felszállt a gépünk, ahol kaptunk egy kis halat paprikával és kuszkusszal. Ebből se én, se senki más nem evett a családban, mivel apu a ráragadt kuszkuszt próbálta elkerülni, mi meg egyik feltétet sem szerettük.
Végre valahára odaértünk a hotelbe. Előtte jól beijesztettek mindenkit, hogy vigyázzunk a parti árusokkal, így amikor az egyik odajött hozzánk, én csak megijedtem, és próbáltam minél gyorsabban elhúzni a csíkot. Amikor lementünk vacsorázni, a szobánkat nem tudtuk kulcsra zárni, és csak miután még egyszer visszamentünk megnézni, hogy kell becsukni, akkor jöttünk rá, hogy mennyire bonyolult bezárni az ajtót, de nem lehetetlen. A vacsora svédasztalos volt, és amikor éppen ételt vettünk magunkhoz, véletlenül összetalálkoztunk a tavaly Bulgáriában megismert kislánnyal és anyukájával. Elmondták, hogy már alig várják, hogy hazamehessenek, és hogy mennyire utálták az egészet.
Azon túl, hogy nem sok mindent tudtunk enni, mivel ha vízzel mosott gyümölcsöt ettünk, akkor rosszul voltunk, a többi kaja meg nem volt túl ehető, így pénzért vásároltunk sajtos pizzát és sajtos lasagnet; laktózérzékeny vagyok és utálom a sajtot, mégis jóízűen ettem a pizzát, mert az all inclusive ellátásunk nem volt egekbeszökően csodálatos. Bár ez nem az ország, hanem a hotel hibája volt.
Az utolsó problémánk az volt, hogy valószínűleg rossz időpontban mentünk, ugyanis a tengert épp megtisztították a hínártól és a kosztól, így minden tökéletesen kristálytiszta volt, gondolok itt a vízre; így még a lábam alatt mászkáló kisrákokat is láthattam, aminek nem örültem különösebbképpen. Mindezek mellett kis medúzák úsztak a tengerben mindenfelé, amik bizony tudtak csípni...
Mindezektől eltekintve a végén egy jó kis nyaralás lett belőle, kisebb-nagyobb bakikkal. A hotelben, amiben voltunk az animáció 10/10 pontot érdemel, főleg, mert magyar animátorok is voltak. Mivel én is két évig dolgoztam animátorként, nem viccből mondom, hogy nagyon jók voltak, akik ott dolgoztak. Minden nap programok voltak a medencénél, kalóznak öltözve kincset kerestünk, este minidiszkó volt, a gyerekeknek nagyon is élvezetes volt. Mi egy olyan szállodába mentünk (Hotel Chiraz Club), amiben a Dino Club program működött, ha jól tudom, ez még a mai napig létezik.
Sok időt töltöttünk a medencében is, meg a tengerben is, de volt pár kirándulás, amire befizettünk, mert érdemesnek tartottuk, hogy kicsit körülnézzünk. Voltunk Tuniszban, ami szép város, meg minden, de még éppen kamaszodó fejemmel is úgy szorongattam anyuék kezét, hogy azt hitték, eltöröm a csontjaikat.
Másik programokra is jelentkeztünk, mint például a tevegelésre, ahol kaktusszal etethettük a tevéket a szánkból és a végén lepényt is kaptunk. Tevegelni már korábban is volt lehetőségem, de ha már egyszer Tunéziában jártunk, akkor mindenképpen kipróbáltuk, hogy karavánban ültünk ezekre az állatokra, és elég hatalmas élmény volt ott egy tevén utazni, mindenkinek ajánlom.
Tunézia nem feltétlenül rossz hely, rengeteg olyan dolgot lehet ott is csinálni, mint egy másik tengerparton, mégis azért az élmény, hogy egy afrikai országban vagy, semmivel sem pótolható; még akkor sem, ha nem épp úgy sikerült minden, mint ahogy azt előre elterveztük. :)
Oh igen, és az emberek rengeteg olyan dolgot is kipróbálhatnak, amire otthon nem biztos, hogy költenének, például a paracaidismo, sajnos nem tudom, hogy mondják magyarul, de a kép magáért beszél...
